Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,

A kereskedõ bedugja
Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyûgyõlgeti
Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.

Hivatalnok feleségét
Frütyõgteti rendesen,

De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen!

Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,

A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.

A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,

Diákember keceficél
Nagy sietve szaporán.

Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,

Úgy van írva krónikában:
A napszámos kubikol.

Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,

S habár keményen teszi,
De csak tökõl a huszár.

Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,

A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.

Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,

Brûgöl a cigány, és kupiz
a nyaviga hevenyén.

Besavanyít a szakács,
S a harangöntõ bekólint,

Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.

A vadász lõ - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,

Bemázol a szobafestõ,
Pettyent a vándorlegény.

Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,

Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.

Becserez a tímárlegény,
Kéményseprõ meg bejt.

A markõrök belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.

A gombkötõ vígan pitykéz,
Kefekötõ bekefél,

A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.

Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,

Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.

Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,

Beheppent a fürge pincér,
A szakácsné ha kacsint.

Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,

Bojtár gûtyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.

A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos.

Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.

A rézöntõ meg becsörrent,
Patikárius meg beád,

Közõsül a polgármester
- Lassan mozgatva farát.

Befreccsent a tûzoltó, ha
Csõre kapja a leányt,

A dinnyecsõsz meglékeli,
Ha a nõ hagyja magát.

A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zordfinánc,

Szakácsnõt a kapu alatt
Megböki az orrfinánc.

Zsandárkáplár tíz körmérõl
Lekapja a menyecskét,

Furvézernek megdönteni
a lotyóját - gyerekség.

Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény.

Párzik a búsfilozopter,
Minden hónap elsején.

Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,

Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.

Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,

Ennélfogva érrheta, hogy
Még a pap is kupakol.

Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,

A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját!

Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,

Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.

Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,

A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak - ...figyel.

A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,

A nagy kujon megprütyköli
a legyet is röptében.

Hanem:

Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak õk afelül,
A hatökrös gazda baszik
a világon egyedül!